A szerelem sivataga
de Pilinszky János(2011)
1 min lectură
Mediu
Egy híd, egy forró betonút,
üríti zsebeit a nappal,
rendre kirakja mindenét.
Magad vagy a kataton alkonyatban.
Mint gyûrött gödör feneke a táj;
izzó hegek a káprázó homályban.
Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás,
vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van.
Nyár van és villámló meleg.
Állnak, s tudom, szárnyuk se rebben,
a szárnyasok, mint égõ kerubok
a bedeszkázott, szálkás ketrecekben.
Emlékszel még? Elõször volt a szél;
aztán a föld; aztán a ketrec.
Tûz és ganaj. És néhanap
pár szárnycsapás, pár üres reflex.
És szomjuság. Én akkor inni kértem.
Hallom ma is a lázas kortyokat,
és tehetetlen tûröm, mint a kõ,
és kioltom a káprázatokat.
Esztendõk múlnak, évek, s a remény -
mint szalma közt kidöntött pléhedény.
Despre aceasta lucrare
- Autor
- Pilinszky János
- Tip
- Poezie
- An
- 2011
- Cuvinte
- 115
- Citire
- 1 min
- Versuri
- 22
- Actualizat
Cum sa citezi
Pilinszky János. “A szerelem sivataga.” Clasici, Poezie.ro, https://poezie.ro/clasici/pilinszky-janos/poezie/a-szerelem-sivatagaIntrebari frecvente
Comentarii (0)
Autentifica-te pentru a lasa un comentariu.