A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak

Éjjel, ha alszol, s hallom, hogy lehelsz, megrémülök: ez az, mit szeretek? Ezt a ziháló, gyarló gépkazánt, ezt a szegény, kis árva kelepet?

Az önimádat büszke heverõjén fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán hull éji villany, nappali verõfény. Füst és kávé között henyélek, mivel a