Költõ a huszadik században
de Kosztolany Dezso(2012)
1 min lectură
Mediu
Az önimádat büszke heverõjén
fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán
hull éji villany, nappali verõfény.
Füst és kávé között henyélek,
mivel a dolgom, végzetem csak annyi,
hogy élek.
Csak annyit érünk, amennyit magunkba,
mit nékem a hazugság glóriája,
a munka.
Mit a csaló próféták csácsogása,
nem alkuszom én semmiféle rúttal,
se a labdákért ordító tömeggel,
se számarányokkal, se Hollywood-dal.
Tõlem locsoghat megváltó igéket
s unalmas õrültségeket az ép ész,
nem az enyém a század rongy bohóca,
se a felhõkbe zörgõ, bamba gépész.
Nem kell hatalmasoknak úri konca,
s a millióktól olcsó-ócska kegy.
Azt hirdetem, barátim, sok a kettõ,
de több az egy.
Recsegjen a múlt s a bárgyú jövõ is,
nekem magasabb kincset kell megónom.
Uralkodom tûzhányó kráterén is,
még áll a trónom.
És önmagamat önmagammal
mérem.
Szavam ha hull, tömör aranyból
érem.
Mindegyiken képmásom, mint királyé,
s a peremén
a gõgös írás:
én.
1931
Despre aceasta lucrare
- Autor
- Kosztolany Dezso
- Tip
- Poezie
- An
- 2012
- Cuvinte
- 145
- Citire
- 1 min
- Versuri
- 34
- Actualizat
Cum sa citezi
Kosztolany Dezso. “Költõ a huszadik században.” Clasici, Poezie.ro, https://poezie.ro/clasici/kosztolany-dezso/poezie/kolto-a-huszadik-szazadbanIntrebari frecvente
Comentarii (0)
Autentifica-te pentru a lasa un comentariu.