Poezie

Az Otthon

1 min lectură·6 ianuarie 2012

Mediu

Álmaimban gyakran látom még a házat,

melyben éltem annyi éven át.

Rozzant kerítésén nyikorgott az ajtó,

muskátli ölelte az ablakát.

Kis kályhánkban pattogó tûz tombolt,

ropta a táncot egész télen át:

mélázva hallgattam reccsenõ hangját,

s odakinn szálltak a füstkarikák.

Minden zeg-zugában virágzott az udvar,

ha zöldülõ illattal eljött a tavasz,

tulipán és jácint, gyöngyözõ gyöngyvirág,

színezték a tájat, adtak jó vígaszt.

Égetõ napsugár simogatta arcom,

ha fátylak alá csalt a rekkenõ nyár,

s ha eljött az alkony sültszalonna illat

szökkent a szomszéd kertekbe tovább,

és a teraszon - asztalt körbeülve -

frissítõ szellõ bujócskázott velünk,

kémleltük az eget, csillagokat lesve,

tervezve csendben jövõ életünk.

És fogtátok a kezünk minden pillanatban -

nem kellett szólni - éreztétek a bajt;

s még most is, ha csak hangotokat hallom,

nem érzem a dühöngõ vihart.

2007

001.574

P. Tóth Irén. “Az Otthon.” Atelier, Poezie.ro, https://poezie.ro/atelier/p-toth-iren/poezie/13997669/az-otthon

Comentarii (0)

Autentifica-te pentru a lasa un comentariu.