Poezie
Az ember dala
1 min lectură·
Mediu
Mekkora útról térek vissza!
Egy távoli országból jöttem,
Mely nincs rajta a térképeken...
Aludni kéne. Elfáradtam.
Sok éve ûz a rohanás -
Mindig elõre, csak elõre,
Egy kérdés szólít, dübörögve:
Honnan, hová az utazás?
Már csónakom sem ugyanaz.
És érintetlen vitorlája
Pecsétes lett az indulásra,
Mint szállodai asztallap.
Vittem õt, vagy õ vitt engem
Hová szél fújt, hosszú éveken?
õ vezetett, vagy én vezettem,
Tévelyegve tengereken?
Egyetlen emlékem maradt...
Ott messze, bizalom országa -
Oly óriásnak tûnt határa,
és bejártam egy perc alatt!
Feldúl egy fájó gondolat,
Mint hasadt hárfa kiáltása:
Elveszni hagytam álmomat,
Elhagyva mûvészet varázsa!
Rohanva, szikláktól törötten,
Sorsom visszavezet a partra,
Halott virággal eltakarva
Mély sebeket szívemen.
És most, útban a sír felé,
Nézve a rézvörös alkonyt,
Fájlalom azt, ami vagyok,
Siratva azt, mi lehetnék...
Traducere de P. Tóth Irén
003809
0