Anitra meghalunk
de Tamkó Sirató Károly(2011)
1 min lectură
Mediu
Hiába fogom görcsösen a kezed
hiába fonjuk egy kötegbe a hajunkat
hiába feszül akaratos tested gyönyörökkel az alkonyba
és én hiába égetek magamban szebb tüzeket a napnál
meghalunk
a kövek lezuhannak
a Duna éhes
a puskapor visít
a hajnal élesre köszörüli a kövön a villanyoskereket
mérges füvek csillognak
a betegségek készülõdnek
orvosok késcsillanásán a halálunk ragyog
tüdõnkben valami sápadt mozgalom támad
valakit megcsókolunk
a szívünk széthasad
vagy fonnyadt vénségünkben
mint az emberiség egy elfakult könnye
a földre esik kifáradt fejünk
meghalunk
boncolás után a pokolszagu krematórium
vagy rothadás a vizek fenekén
vagy egy uj domb a füves hegyoldalak síkján
Anitra meghalunk
Budapest, 1925