Tamkó Sirató Károly›Poezii

Felhõ a kertet gyökér a napot hajó a vízfolyást úgy szeretlek. Úgy szeretem: hó térdeid szél tenyered víz könyököd szemed

Édes tûz utcák melegednek át ízesebb levegõvel hol átfutsz fakó lábaiddal. Egy motor zúg a mellemben utánad élesebben, mint a

Anyám a te kezed volt az én legmuzsikálóbb törülközõm sóhajod a legmelegebb étel Hogy hamvadtál miattam a szomoruság izzásában hányszor fûzted

Hiába fogom görcsösen a kezed hiába fonjuk egy kötegbe a hajunkat hiába feszül akaratos tested gyönyörökkel az alkonyba és én hiába égetek