Kihívásos felhívás…

Nem is kezdhetném jobb ötlettel a frissen indult magyar Agonia oldalakat, mint egy kihívással. Szembesülök –egyre inkább- nap mint nap, azzal a magyar intellektuális valósággal, mely szerint elég mindig csak egy, vagy igen kevés, „nívós” író, filozófus stb. Majdnem, hogy elszigeteltségre és magányra van ítélve mind az, aki önerõbõl próbál túlcsordulni saját mûvészi adottságaiból. Miközben a románság százával –és büszkén- számolgatja a négyzetméterenkénti kortársírókat, kiknek megnyerése érdekében számos irodalmi web oldalt, rendszeres irodalmi köröket, rangos versenyeket, stb. szerveznek, a magyarság keseregni látszik dicsõ irodalmi múltjának hamvain, nagyjainak mûvei fölött. Lehetetlen nem észre venni, hogy menyire értelmetlen ez a hozzáállás, egy olyan népben, melynek klasszikus költészete, prózája, drámája, még ma is rengeti érzelmeinket. A magyar éthosz forradalmakat „csinált”, írói jeleskedve nem csak a magyar lírában, hanem majdhogynem a valódinál is jobb klasszikus fordításokban. Lehet, hogy nevetségesnek tûnhet, de én jobban szeretem Micimackót, mint Winnie the Pooh-t… Mi legyen tehát? Írjanak! Írjanak mindent ami írható, és publikálják az Agonia magyar oldalain! Egy tollal vagy billentyûzettel ellátott karnyújtásnyira van a világ egyik legjobb elektronikus és egyenlõre ingyenes, személyes irodalmi kötete. Írjanak, és buzdítsanak írásra mindazokat, akik e talentummal megáldva vannak. Jóllehet, hogy éppen elsõ köteteiken kezdtek el dolgozni… Sok sikert!