a papírrepülõ búcsúja
de Sebestyén Péter(2012)
1 min lectură
Mediu
Zsuzsának
befejezõdött egy befejezetlen magány
huszonegy éve kuporgok komoly szerelmed
negatívjai mögött – a ciklonok délidejében –
kihátrál innen a nyár jégverések tesznek
ártalmatlanná minden mozdulatodban
elmondom még
az utolsó legendákat
hajnali dobszó
most nehéz ez a rend
hiába ülsz a hallgatás holdkrátereiben
csuklómon a cirkuszos sebeket hiába bámulod
már nincs félelem csak
elszabadultak összes emlékeim –
elmentél elvitted az éjszaka zenészeit micsoda
csata készül e homályban –
sínekre hanyatlik szédülõ fej –
mire megjössz a gótika égbeemelkedik
arany madaraid köröznek a fölégetett
városok felett
túl soká vártam a hóesésre
az elektromosság lényegét hiába tudom
papírrepülõket hajtogatok nevetésedbõl
a szélbe lököm õket pulzusom ötperces halálakor
galambcsõrökben végzet se föld se olajág
hallgatnak
várnak amíg
a pórusokon kivérzik minden idõ