Tûz te gyönyörû, dobogó, csillag-erejû te fûtsd be a mozdonyt halálra, hajszold, hogy fekete magánya ne legyen néki teher, tûz te

Létem ha végleg lemerûlt, ki imád tücsök-hegedût? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezõvé a szikla-