Magyar „ellenség”

Egyszer, mikor senki sem bukott meg érettségin, a fiuk azonnal mentek katonának. Ott, a mindenféle emberek, csavargók részegesek figyeltek amíg az újonnan érkezetteket beszállásolták. Utána válogatás történt, ki minek felelne meg legjobban, a nagy pocakosokból csinálták a tiszteket. Két nap múlva jött a szakértelmeket válogató vizsga: ki ért a puskához, ki ássa a lövészárkot, kipróbálták fizikai adottságaikat, majd politikai tájékozottságuk alapján csoportosították õket. „Iszom, …..”, állandóan kitüntetéseikkel masírozó pocakos csillagok uralták a figyelmet. Majd egy politikai tiszt, egy ezredes kinek filozófiai végzettsége is volt, figyelte a bomba tévelygõ újoncok szorongását mint a Nagy Kim-hez tartoztak volna, és egy eredeti módon vizsgáztatta õket; kérdéseket tett fel amire általában ö válaszolt is. „ Most szeretnék valami önállóan hallani tõletek, egy verset vagy egy jó nótát½. Az egyik suttogott, a másik csoport hazafias nótákat énekelt, majd a pártról szólt, a másik énekelve mondta: „Megyek, szívem, megyek, katonának s nem parasztnak”. Nem tudom miért, de Dáná fia, Mátyás, elszavalta a „Sáska” címû verset. Kint marha hideg volt, február közepe fagyos, és mikor mondta: „Én úgy látom, hogy alszom a vizes deszkán, és mögöttem hátba vág a dermesztõ hideg hullám”, az ezredes megszûnt mosolyogni: „Te, kis hülye fasz, remélem hogy nem az elszállásolással kapcsolatban teszed ezeket a megjegyzéseket, mert az ilyen hülyéket kihajítom.” Mindenesetre adok neked egy febeu (beosztásiútasítast). Felébredt egy Arad környéki határõr táborban (Iratosu) ahol rengeteg magyar volt. Ahol a katonák akik moldáviaiak voltak részegesen ide oda futkároztak és a magyar csajok ágya alatt hagyták, amit mindig vissza is kaptak. Az igazság az, hogy másnap a csajok bajuszos apukái hozták vissza bocsánatkérés közétette nehezen érthetõ románsággal a puskákat. A kerítésen keresztül mutogatva beszéltek a másik oldalon lévõ katonákkal és sokszor különféle események történtek: késõ éjjel egy eltévedt juhász nyájával együtt, vagy egy koborló részeg aki egyenesen beléjük gyalogolt, azt hitte hogy haza ért; egyszer egy esküvõi csapat: võlegény, menyasszony, apósok, anyósok, zenészek, sõt még egy furulyás csaj is volt velük, akit csak erre a célra hozták Aradról. A laktanyában senki sem jelentett semmit. És még ebben az évben, egyik a másik után éltávozasból engedélyé hazai csomagok nélkül, senki se lõtte le magát. És nem is gondoltak arra, hogy megszökjenek.